Már magában a kifejezésben is benne van, hogy teher. Persze mondhatjuk úgy is, hogy áldott állapot, vagy várandós valaki. Viszont ha már csak 33% esély van arra, hogy teher legyen valami, akkor érthető, ha az ember fél tőle. Az élet megváltozik, az anyuka és az apuka szempontjából is. Az anyuka szempontjából persze kicsit látványosabb ez a változás, de azért az apukának sem marad minden ugyanúgy mint eddig. Legalábbis ideális esetben.

A terhességgel járó változások nagy része ijesztő. A párod teste átalakul, mintha egy nagyon durva betegség menne át rajta, mintha egy alien helyezte volna el benne az utódját. Csak ebben az esetben az alien az apuka, az utódja pedig a leendő gyermeked. Emellett a kis „parazita” olykor átveszi a kontrollt: befolyásolja az anyukát, megmondja neki, hogy mit kívánjon, teljesen felborítja a hormonháztartását, és mindennek első kézből lehetsz tanúja.

A leendő apuka, ha jól teszi dolgát, akkor tud alkalmazkodni ezekhez a változásokhoz, és meg tudja mindazt adni, amire a gyermeke anyjának szüksége van. És mint a legtöbb apai félelemnek, a terhességtől való félelemnek is a megfelelési vágy a kiváltója. Mi van, ha nem tudok ott lenni mindig? Mi lesz, ha valamit elrontok? Sokan mondják, hogy a terhesség alatti impulzusok is nagyban befolyásolják a gyerek jövőjét. A következmények beláthatatlanok.

Az egyetlen módja annak, hogy bele tudjunk kezdeni a gyerekgyártásba, az ha próbálunk nem túl sokat gondolni arra, hogy mi lett volna ha jobban csinálom . Mint arra a párhuzamos valóságra, ahol Hitler feltalálta a rák ellenszerét.