Úgy képzelem el, hogy amikor elindul a nagy tervezés, hogy legyen gyerek és csináljunk akkor egy új életet, akkor azt gondoljuk, hogy majd lesz az életünk és akkor az egy gyerekes életté változik át. Van így ennek értelme? A lényeg az, hogy amikor megszületik a gyerek, akkor ne ugyanúgy folytatódjon tovább az élet. Ezért jönnek ilyenkor a nagy elhatározások. Majd egészségesebben élek. Többet figyelek a mittudoménmire. Jobb ember leszek. De valójában ez az egész nem így van. Vagy legalábbis ettől félek.

Amikor megszületik a gyerek, akkor nem kell kevesebbet dolgozni, nem lesz kevesebb a mosatlan, és a ruhák sem tisztulnak maguktól. Ugyanazok a teendők lesznek, amik eddig is voltak és plusz lesz még egy gyerek, a maga összes velejárójával. Mivel a munka nem lesz kevesebb, és az otthoni teendők sem, ezért a gyerek tulajdonképpen annak a rovására megy, ami eddig szabadidő volt. Már ha volt ilyen. Viszont a gyerek nem várja meg a szabadidőt. Neki szüksége van dologkra. Nem érdekli őt, hogy mikor volt nekünk eddig szabadidőnk, egyszerűen csak kell neki valami, és akkor kell. Peluscsere, etetés, vagy csak ringatás az mindegy, jön és akkor kell. Rémisztő elképzelés, de egy gyerekkel úgy gondolom, hogy egy nap 35 órából áll, és minden nap végén dob az univerzum egy kockával és eldönti, hogy ebből melyik nem kerül bele a kanonikus 24-be.