Mindenkinek más dolog jut először az eszébe a gyerekvállalásról. Van akinek a gyerekkel járó költségek. Van akinek az álmatlan éjszakák. Van akinek a filmekből már kliséként ismert „nemmehetekelahaverokkalsörözni”. De talán a legjobb, ha rögtön az elejéről kezdjük és már a gyerek fogantatásától indulunk.
(A párkeresésig – most még legalábbis – nem szeretnék visszamenni, mert az egy olyan dolog, amivel más blogok biztosan foglalkoznak. Természetesen ha van rá igény, beszélhetünk arról is.)
Szóval a fogantatás. Egy igazi kis ördög. Aki nem szeretné, annak biztos, hogy összejön – tinédzserek, fiatalkori egyéjszakások, stb. – aki meg mindennél jobban szeretné, annak meg a világért sem akar összejönni. Vagy legalábbis sokszor így néz ki.
Az szinte egyértelmű, hogy ilyenkor mindkét fél egyéni válságba zuhan. Mennyire vagyok nő? Mennyire vagyok férfi? Még erre sem vagyok jó? De ezzel együtt egy másik kérdés is felmerül: lehet-e egyáltalán gyerek? Rengeteg olyan dolog van amitől félek a gyerekvállalással kapcsolatban, de talán attól még jobban félek, hogy nem lesz gyerek akit felnevelek. Persze ilyenkor ott van a lehetőség az örökbefogadásra, ami egy nagyon szép, és jó dolog, de ha már attól is rettegek, hogy egy olyan lényt neveljek, aki legalább félig, legalább a genetikai kódomat örökli, akkor mennyire kemény lehet egy olyan gyereket nevelni, akihez születésének pillanatában még semmi közöm sem volt.
Bár nem mintha sokat számítana. Bizonyára mindenkivel történt már olyan, hogy ahhoz hasonlították, aki nem volt rokona. És volt is hasonlóság. Vagy legalábbis szeretjük azt látni. Szeretjük a mintázatokat, a különböző apró kis dolgokat összehasonlítani, és rájönni, hogy a kettő ugyanaz. Ha azt mondják két emberre, hogy rokonok, egy idő után úgyis meg fogjuk tudni magyarázni, hogy miért hasonlítanak egymásra. Ha meg azt mondják ugyanarra a két emberre, hogy nem rokonok, akkor biztosan meg fogjuk találni kettejük között a különbséget. Vagyis tulajdonképpen mindegy, hogy a gyerek biológiailag a sajátunk-e, egy idő után úgyis megtaláljuk benne magunkat.
