Nem beszélünk róla, vagy legalábbis én nem, de talán az egyik legfurcsább dolog a gyerekkel kapcsolatos teendők közül a pelenkacsere. Optimális esetben a felnőtt embernek annyira természetes a mellékhelység használata, hogy fel sem merül benne, hogy lehet úgy is végezni a bizonyos dolgainkat, hogy az nem a wc-n történik. Márpedig lehet. És a szerencsétlen gyerek pedig honnan tudná, hogy nekünk nem természetes, amit ő csinál. Mindketten értetlenül állunk egymással szemben, hogy ez hogyan képes máshogy csinálni. De most komolyan. Hogyan.

Amikor látok az utcán egy szülőt, vagy egy filmben egy pelenkacserét, akkor csak azt látom, hogy működik. Kicseréli és jónapot. Vagy éppen bénázik vele. De akármit is csinál, azt nem látom, hogy mi alapján csinálja, amit csinál. És ez csak egy a csomó dolog közül, amiket csak úgy tudnak a szülők, hogy hogyan kell csinálni. Persze nyilván nem lehet nagyon elrontani egy pelenkázást, vagy legalábbis remélem, hogy nem, de ha arra gondolok, hogy ezt is meg kell tanulnom és még millió dolgot, és ez csak egy pici része az apaságnak, akkor úgy érzem, hogy mindez túl sok. Még jó, hogy mindenre van egy Youtube videó.