Amikor egyre többet mászik, kúszik és gurul a gyerek, annál inkább közeledik ahhoz a ponthoz, amikor elkezd két lábon járni. És ahogyan elkezd két lábon járni, úgy elkerülhetetlen, hogy néha elessen. Néha nekimenjen dolgoknak. Beüsse a fejét. Leessen az ágyról. Meg amúgy minden ilyesmi.

És ekkor egy igencsak nehéz dilemmával nézünk szembe: hagyni kell a gyereket, hogy megtapasztalja az esést, fejbeütést stb.; vagy meg kell óvnunk legjobb képességeink szerint minden negatív külső hatástól?

Régebben talán egyszerűbb volt a történet, mivel nagyon sok tekintetben nem lehetett a gyereket megóvni bizonyos negatív dolgoktól. Mára viszont már kapható mindenből bababiztos és gyerekbiztos változat. Az olyan dolgokból is, amik alapvetően nem jelentenek veszélyt a számunkra. Bababiztos fiók. Alapvetően értem, hogy persze tud sérülést okozni: magára nyitja, beüti a fejét, odacsukja a kis ujjacskáit stb. Viszont ha azt sem tanulja meg a gyerek, hogy egy fiókot hogyan kell kinyitni anélkül, hogy fatális sérüléseket szerezzen, hogyan fogjuk elengedni otthonról, vagy éppen biciklire ültetni?

Biztosan van egy ideális megoldás, ahol a gyereket nem kell megvédeni a fiókok gyilkos mechanikájától, de nem is engedjük egy éppen kitörő vulkán mellett játszani. Kár, hogy nem tudom, mi az.